Már nem csak edzés

Mostanában azért nem írtam a begyómról, mert érdekes változáson megy keresztül. Először csak azt vettem észre, mintha gyengülne az ereje, mert a meditáció alatt, ahogy áthaladt a csakrákon kicsit kevésbé erősen sugárzott szét a testemben az energia. Viszont ezzel egy időben a fejtetőcsakrával kapcsolatban meg azt vettem észre, hogy amikor elérek oda, hogy vattaszerűnek érzem az agyam akkor az érzékelésem is megváltozik. Mintha egy magasabb tudatállapotba kerülnék, amiben nincsenek zavaró gondolatok, viszont azt érzem, hogy ez az a szint, ahol a gondolatoknak még erősebb teremtő ereje van. Ezért aztán el kezdtem játszani gondolatban azzal, hogy vajon mi az, amit tényleg szeretnék, ha hatalmamban áll azt kívánni, amit csak akarok. Számomra nehéz úgy kívánni, hogy abban ne legyen benne a tévedés lehetősége.

Mások számára mik azok a pontos célok, jól megfogalmazott mondatok, amiket tiszta szívetekből tudnátok kívánni?

Mi az, amit, ha megkap az ember, akkor elégedett lesz és nem akar majd azon az vonalon egyre több dolgot kívánni?

Annyi minden átfutott az agyamon..; pasi, jól működő párkapcsolat, rendezett anyagiak, siker abban amit szeretek csinálni...

De rájöttem, hogy ezek azok a területek, ahol magamtól, a magam erejéből szeretnék fejlődni, mert úgy érzem, hogy mostanra már megtaláltam  a helyes irányt. Azt hiszem, nem tudok már nagyon eltévedni. Mintha már biztonságban lennék.

Akkor mégis: mit kívánjak, ha ott áll a lehetősége annak, hogy bármi kérhetek?

Mi az, ami úgy érzem, fontos annyira, hogy kell egy "felső" vagy "belső" támogatás?

És ismét nem találtam mást, mint amit már régóta fő célnak érzek éltemben: boldogságot szeretnék kérni. Azt, hogy mindig átlássam vagy intuitívan megérezzem azt, hogy a boldogság nem függ attól, hogy most éppen jó vagy rossz történik velem. Mert azt hiszem, életünk boldogsága ezen áll vagy bukik: meg tudjuk-e őrizni lelkünk harmóniáját akkor is, ha éppen kicsit vagy teljesen összedől körülöttünk a világ.
Én azt értem boldogság alatt, hogy sosem inog meg a fejlődésbe vetett hitem, Hogy hiszek abban, hogy minden, amit átélek, értem történik. Hogy bármi esik meg velem, bármi, vagy bárki akad az utamba, az azért van, hogy segítsen jó irányba haladni.
Minél kevésbé érzem jól magam, annál nagyobb segítség a fájdalom, - akár testi, akár lelki - abban, hogy visszatérítsen a saját utamhoz.
A negatív érzések, a számomra negatívnak tűnő történések, mindig jelzések, hogy rossz felé indultam, nem a belsőm által vezérelt úton járok.
Figyelmeztetnek arra, hogy letértem a helyes útról, és egyre veszélyesebb területekre tévedek, egyre jobban fogok félni, egyre több bizonytalanságot fogok érzeni, hiszen elvesztettem az iránytűmet, amiben megbízhatnék...

Kicsit elkalandoztam. :)
Visszatérve a begyómra:
a meditációt mindig edzésnek neveztem, mostanra világossá vált az is, hogy miért.
Az edzés felkészít az életre, az életben előforduló helyzetekre. (Versenysportoknál a versenyekre, ha valaki hobbisportoló, akkor az pedig segít, hogy a mindennapokban is mozgékonyabb és egészségesebb legyen, és az általános hangulaton, közérzeten is javít a rendszeres mozgás.)

Nos; a begyóm edzése is azért van, hogy az életben jobban tudjam használni a belső energiámat.
Először az tűnt fel, hogy érintéseknél automatikusan elindítom felfelé a begyómat, talán azért, mert mélyebbről indul így ki az érintésem... Őszintébb az ölelésem, lágyabb a simogatásom...
Még több szeretetet tudok így átadni mindenkinek, akit megérintek.

A másik dolog, ami pár napja történ és a begyómmal meg a hétköznapi használatával kapcsolatos, az az volt, hogy észrevettem, hogy ha félelem tör rám, vagy inkább; izgulok, és ezt tudatosítom magamban, akkor a begyómra koncentrálva egy jóval éberebb figyelmet tapasztalok, ami segít egy veszélyes helyzet megoldásában. Hiszen a figyelem=energia. Ha megtanulom tudatosan használni a belső energiámat, akkor bármilyen helyzetben maximálisan tudok koncentrálni, ami az alapja a jó helyzetfelismerésnek és problémamegoldásnak.

Ritkán félek, de elhatároztam, hogy keresni fogom ezeket az alkalmakat, amikor megfigyelhetem éles helyzetben a begyómat. Azt fogom még mostanában jobban megfigyelni, hogy melyik érzelemnél mit csinál a begyóm, és azt az energiát, ami éppen megmozdul valami intenzív érzelemtől, hogyan tudom valami hasznosra felhasználni. :)

A vágyat, a szeretetet, a dühöt már sokszor sikerült átalakítanom, vagy inkább felhasználhatóvá, hozzáférhetővé tennem az érzések nyomán feltörő energiát, de még azért van mit tanulnom ebben az irányban. :)

Talán az undort is (ami az egyik alapérzelem a hat közül) el tudom képzelni, hogy lehet figyelemmé, kíváncsisággá alakítanom, de ez még csak érzés, nem tapasztaltam... - hogy át lehetne változtatni. :)

Nézzük is át a hat fő érzelmet:
öröm
kíváncsiság
meglepődés
harag
félelem
undor

-ezek azok az érzelmek, amiket az összes ember, felismer ismeretlen emberek arcáról - ezért nevezték el alapérzelemnek ezeket.
Ha most megállunk egy pár percre az olvasásban, és elképzeljük egyesével ezeket az érzelmeket, vagyis megpróbáljuk beleélni magunkat egy-egy olyan szituációba, amiben ezeket érezzük, akkor figyeljük meg a belső, testi reakcióinkat.
Ha sikerül erősen átéreznünk azokat, akkor éreznünk kell valami furcsa, hidegrázás-szerű, bizsergős, nagyjából egy helyen összegyűlő energiacsomót - mint amit akkor érzünk, amikor egy magyar sportoló éppen megnyer egy olimpiai számot. Próbáljuk meg minél többször tudatosítani magunkban ezt az érzést! :)
Következő lépésként rendezzünk az energiacsomóból energiatűzijátékot, szórjuk szerteszét magunkban!

Régen írtam ide, és most nem akarok felelőtlenül ígérgetni, de igyekszem a bennem lezajló változások, folyamatokról írni mindig, amikor valami újdonságot fedezek fel! :)