Megint eltelt 10 nap az utolsó bejegyzés óta... - ez nem is olyan sok, eredetileg 1-2 hetente akartam, úgyhogy most jókor ülök le, hogy elmeséljem, hogy van a begyóm. :)
A reggeli, esti meditációkról akarok bővebben írni, most nem a fizikai kísérőjelenségekről, amik a testemben zajlanak, hanem inkább valamiről, ami a fejemben történik közben.
Mint említettem sikerült eljutni a fejtetőcsakrához (ha nemis mindig, de egyre többször).
Ilyenkor teljesen ellazul az összes izom, ami a fejemen, illet a koponyámon van.
A koponyán belül is valami érdekes nyomáscsökkenést érzékelek..., és valahogy megváltozik az egész testem érzékelése...
Jaja, azt ígértem, nem erről írok ma. :)
A gondolatokról akartam írni, amik közben felmerülnek.
A meditáció egy harmadában foglalkozom a begyómmal - időben nem teljesen különválasztható és elkülöníthető ez a rész, mert váltakozik a másik két dologgal.
A másik egyharmadban az elmúlt napomon történteket vizsgálom meg (vagy ha felmerül az valami a távolabbi múltból, akkor azzal). Megkeresem, hogy volt-e olyan dolog, mondat, szó, cselekedet, ami negatív energiát közvetített. Ez olyan, mintha jó alaposan átvizsgálnám a lelkiismeretemet, hogy tiszta-e.
Ha nem tiszta, azaz találok valami negatív rezgésű bármit, akkor kielemzem, mi is volt az pontosan, és miért nem tudtam pozitív maradni.
Ez néha csak annyi, hogy amikor elköszöntem valakitől, akkor félvállról, nem is a másik szemébe nézve vetettem oda, hogy "Örülök, hogy megismertem!", így hiteltelen lesz maga a mondat is, akkor is, ha komolyan gondoltam - legközelebb odafigyelek majd erre is, pedig apróságnak tűnik, de zavart okoz bennem...
De lehet az is a negatív töltet, hogy türelmetlenül szóltam az egyik gyerkőcömre - pedig lehetne kedvesen is elmondani ugyanazt...
Szóval; javítgatok apróságokat..., amúgy nagyon szórakoztató, ahogy tudatosulnak ezek a dolgok, és két dologban is segít párhuzamosan:
- legközelebb ugyanilyen szituációban már eggyel több esélyem van jól csinálni ugyazt;
- a következő apró rosszérzést okozó cselekedetemet, hamarabb sikerül tudatosítani magamban, nem csak az esti meditációnál, hanem pár másodpercen belül, és rögtön korrigálni is tudom a másik ember felé is jelezve, hogy valami nem volt oké velem.
Ez a lelkiismeret-vizsgálat nagyon segíti a tudatosságot a hétköznapokon. És nagyon érzékennyé váltam a saját negatív kisugárzásom észrevételére - másokét sokkal könnyebb érezni, de mostanában arra viszont nem vagyok hajlandó energiát fektetni, hogy mások rossz energiájára fókuszáljak, mert feleslegesen ölném bele a saját energiámat.
Volt is egy érdekes estém ezzel kapcsolatban, fura volt vaknak lenni a negativitásra..., de sokkal jobban telt így az estém, mintha valaki más rossz kisugárzásával foglalkoztam volna.
A harmadik harmadban pedig ennél is érdekesebb dolgokkal szoktam foglalkozni - már ha egyáltalán lehet fokozni... :)
A jövőmmel.
A terveimmel.
Ilyenkor csak hagyom, hogy az éppen felmerülő kószaság kialakuljon valami kerek dologgá, célkijelölések, tervezési fázisok, néha teljesen új ötletek kerülnek elő ilyenkor az agyam mélyéről.
Tulajdonképpen álmodozom.
Mindenféle irányban, mindenféle kellemes dologról.
Nagyon klassz dolog, főként, hogy sokszor annyira egyértelmű a feladat, hogy alig várom, hogy nekiállhassak megcsinálni, szinte rögtön kipattannék az ágyból szívem szerint.
De néha csak beleolvadni jó az álmodozásba, mert még nincs meg az egész terv, még hiányoznak hozzá információk.
Mint tinikoromban amikor sikerekről, szerelmekről képzelődtem órákig az ágyban,
Azt is nagyon szerettem, és most megtudtam, hogy mire is jó az álmodozás, ha tudatosan használom már.
Tini gyerekek szüleinek talán fontos tanács lehet, hogy hagyjuk a tiniket, sőt mindenkit álmodozni! Tiltás, meg cseszegetés helyett, inkább inkább hallgassuk meg, miről ábrándoznak, milyen terveket szőnek, és segítsük őket abban, hogy valóra is váltsák azokat! :)
Amit még észrevettem magamon, hogy kicsit kevesebb a meditáció alatti begyózás, de jóval többször érzem napközben, akár szándékosan akarom előhozni, akár spontán kúszik elő, általában "langyosrázás" formájában (olyan, mint a hidegrázás, csak nem hideg, hanem langyos :)).
Például, minden napjaim része lett, hogy wc-n ülve egyetlen problémámra, tervemre gondolva, húzok egy tarot kártyát, és elolvasom a jelentését...
Döbbenetesen pontos diagnosztikát szoktam kapni a feltett kérdéssel kapcsolatban.
Régebben is sokszor játszottam olyat, hogy egy lapot húzok egy kérdésre, de sokkal érthetetlenebb válaszokat kaptam. Illetve; számomra értelmezhetetlenebbet.
Most ez is könnyedén megy..., imádom. :)
Még egy dolog történt, amiről akartam írni egy keveset.
A gyökércsakra, mintha jobban érezném már...
A begyózás elején, tehát amikor el akarom indítani az energiát, akkor - és ezt már írtam - az egész gátat el kell lazítani. Mostanában sikerül erre nagyon jól odafigyelnem, és azon a részen - tulajdonképpen a popsilyuktól a hüvelynyílásig, de nem kívül, hanem belül - egy ököl nagyságú, vattaszerű, de tömörebb labdacsot szoktam érezni. Olyan, mintha egy puha felületű, de mézsűrűségű gömb alakú valami gomolyogna ott, és ezzel a gomolygással lazítaná el a belső részeket, azon a területen. Ez is izgalmas, szerintem még sok felfedezni való lesz mostanában. :)
Megpróbálok majd hetente írni, hogy egy-egy blogbejegyzés ne legyen ilyen hosszú. :)
Gyönyörű napot minden kedves olvasómnak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése