Kezdeti felfedezéseim

Eleinte csak ritkán, de mostanában már minden nap reggel és este is "edzem" a begyómat.
Nem szeretném elveszíteni, ha már újra rátaláltam. :)

Először abból indultam ki, hogy nem olyan régen, körül-belül másfél éve elkezdtem azt játszani, hogy az épp aktuálisan vágyott  pasira gondolva, megpróbálok "kapcsolatot teremteni" vele. Ennek a gyakorlatnak az volt a lényege, hogy a vágyat, amit felé érzek megpróbálom kiterjeszteni az egész testemre (én általában törökülésben vagy fekve próbáltam), és ha már a testemben éreztem, akkor a lényemet próbáltam körbevonni ezzel az érzéssel - tekintve, hogy elég erős szexuális vágy volt, nem volt ez nehéz. :)

Aztán elképzeltem, hogy ez az energia, ami a testemet körbeveszi oszlopként felemelkedik és elindul a vágyott férfi felé a levegőben, az éterben. Nem volt nagy jelentősége annak, hogy valójában mi történik, annak sokkal inkább, hogy én úgy képzeltem, hogy kapcsolatot teremtek a másik személlyel ezen a lélekből áradó energianyalábon keresztül.

A bő egy hónappal ezelőtt élményem hatására, most is nagyon hasonló dolgot csinálok, legtöbbször a bal oldalamon fekve, kicsit összegömbölyödve.

Amikor elkezdtem a szexuális vágyat kerestem - ez egy elég egyértelműen előhozható energia, főként, ha van kire gondolni :)  - , ehhez el kellett lazítanom a gátam tájékát (mint az intimtornánál a pihenős gyakorlat). Teljesen elengedtem a hüvely izmait, és a húgycső és a végbél nyílását is - ez eleinte egy kicsit fura érzés volt, azt hittem be fogok pisilni, de nem ! :)

Nem találtam egyértelmű leírást arra vonatkozólag, hogy a szexualitással az első vagy a második  - alulról - csakra függ-e össze. Az én tapasztalatom a másodikhoz helyezné... :)

Ha ez megvan, akkor feljebb emelem az energiát, ami ettől az elengedéstől bennem feléled, és akkor érzem a szexuális vágyat (egyre kevésbé vágyszerű, most, hogy már hetek óta figyelem, egyre inkább energiának tűnik).
Ezt az erős érzést egyre feljebb tolom, húzom, közben figyelem a légzésemet, néha kilégzésnél érzem jobban az energiaáramlást, néha a belégzés utáni szünetben...

Nagyon hasonló érzés az energiaáramlás ahhoz, mint amikor kirázza az ember a hideg.
Azt figyeltem meg, hogy ahogy haladok felfelé egyre feljebbről indul a hidegrázás. :)

Miközben felfelé halad az energia, nekem olyan érzésem van, mintha a csakrák magasságában kicsit nagyobb lendülettel kellene áthaladnia, néha megállva előtte, néha csak valahogy lentről jobban megindítva az energiát.

Majdnem kimaradt: a légzéssel kapcsolatban.
Az elején természetesen lelassul/lelassítom teljesen a légzésem, hogy a testem minden izma ellazuljon, és a szellemem is elcsituljon, nem csak a gondolatoktól kell megszabadulni, hanem az érzésektől is. Ki kell ürülni. Ez régebben, amíg csak "simán" próbáltam meditálni, nagyon nehezen ment, de most, hogy a begyóm miatt kell, valahogy könnyebb (bár elismerem, nem mindig).
Az egész begyózás alatt nem csak a számon lélegzem, hanem sokszor olyan érzés, mintha alulról a gátam felől áramoltatnám a légzést - én úgy hívom, hogy a puncimmal veszek levegőt. A puncilégzésnek szex közben is nagyon nagy szerepe van, érdemes megfigyelni és tudatosítani magunkban, mert irányítani lehet az orgazmusainkat, a vágyat... Nagyon érdekes élményt! :)


Visszatérve az energia felemelésére - én legalább két hétig mindig elakadtam a torkom tájékán, vagyis a torokcsakránál. Egyszer elhatároztam, hogy mindenképpen megpróbálom feljebb vinni, mert nem létezik, hogy ne tudjam megcsinálni. :)

Amikor a szívcsakrán halad át az energia az olyan felszabadító, hidegrázós élmény az egész testnek, hogy úgy éreztem, hogy ezt muszáj még feljebb is megtapasztalnom.

Minden csakrán való áthaladás után az egész testemen hullámozva halad egy bizsergés, mintha tisztítaná a sejteket. Nagyon klassz, és rendkívül energiadús érzés. Azt gondolom, ettől leszek tele a meditáció után energiával. :)

Na de, megint elkanyarodtam, vissza a torokcsakrához. :)
Amikor először sikerült (és ez  az esetek felében most is így történik), mielőtt sikerült volna a torkomon is feljebb emelni az energiát, két-három ásításra éreztem ingert. Nem tudom még, hogy milyen összefüggés van, az ásítás és a torokcsakra között, de az időbeli egyezés miatt kizártam a véletlen lehetőségét. :)

A következő csakra a harmadik szemé, bevallom nekem ez e legnehezebb. Vagy a legkönnyebb, mert nem tudom, hogy hogy érek el a fejtető csakráig, ha azon nem megyek át... Tehát itt még vannak kérdések, mert a fejtető csakránál már éreztem a szétterülő és a koponya mentén visszahulló sűrű, apró cseppekben eső zivatar-szerű energiát.

Mostanában itt tartok - ezzel játszom minden reggel és este. Néha egy-egy alkalom kimarad, de ha fáradt vagyok (mostanában nem igazán éreztem ilyesmit), akkor akár napközben is szánok rá 10 percet. :)

Folytatom majd! :)

Miért be-gyo?

Érezted már valaha, hogy egy lávaként fortyogó tüzes golyó fel-le cikázik, gomolyog benned a gerinced mentén?

Nos, én igen.
Erről szól ez a blogom.

   Mivel a másik blogomnak pont vége lett, - eredetileg is zárt tematikával indult (netes társkeresés Hamupipőke módra), - ezért úgy gondoltam, ideje új blogot indítanom.

   A téma az ölembe pottyant - ezúttal egy valódi naplót olvashattok majd a "begyó"-mról.

forrás: http://indyyogi.com/kundalini-power-gong/

Hogy mi is az a begyó?

Pár héttel ezelőtt a neten megismerkedtem valakivel, akivel igen hamar (két hét alatt), rendkívül őszinte és mély kapcsolatba kerültem. ( Ez a bejegyzés szól erről az ismerkedésről.)
Legalábbis azt hittem. Aztán kiderült, hogy a mélység stimmelt, de az őszinteség csak részemről volt teljes. (Erről pedig itt olvashatsz.)

A csalódásból rendkívül gyorsan regenerálódtam, ez részben (vagy teljesen) annak volt köszönhető, hogy az ismerkedő levelezés alatt olyasmi történt velem, aminek most is hatása van az életemre.
Kicsit később leírom, hogy pontosan mi történt velem, a lényeg, hogy a tudatos, mélyembe nyúló őszinteségemtől teljesen egyértelműen megéreztem egy belső erő jelenlétét. Annyira intenzív volt az érzés, hogy nem lehetett eltitkolni magam előtt, hogy valami furcsa történik bennem, konkrétan belül...

Először a nagy szerelem megtalálásával kötöttem össze - mert 18 évvel ezelőtt nagyon hasonló dolog történt velem (erről is írok majd, addig is itt találsz egy írást erről - az oldal +18-as) - de mivel a nagy szerelem elmúlt, a furcsa belső izé meg maradt, így utánanéztem, hogy mi is lehet ez bennem.

Amit a levelezés alatt éreztem, az eleinte színtiszta szexuális vágynak tűnt, de valahogy mégis érezni lehetett egyre jobban, hogy több annál.
Az egyik éjjel arra ébredtem - vagy el sem aludtam -, hogy egy nagyjából ökölnagyságú gömb fel és le liftezik a gerincem mentén egészen a gátamtól a torkomig. Forrónak éreztem, és azt vettem észre, hogy a légzésem nagyon gyors és felületes, és olyan érzésem volt, hogy ezzel szítom a lávaszerűen fortyogó gömböt.
Viszonylag gyorsan mozgott bennem, és inkább tudtam, mint éreztem, hogy forró. Mintha lázam lett volna, és hevesebben dobogott volna a szívem, de ez csak érzet volt, valójában sem a hőmérsékletem nem ment feljebb a szokásosnál, sem a szívem nem vert gyorsabban. Kicsit furcsa érzés volt, talán meg is ijedtem volna, ha nem annyira jó érzés, mint amilyen volt. Mintha egy energiagömb éppen megnyitná a csakráimat (nem tudok sokat a csakrákról, mert valahogy sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem, amit elolvasok, de utólag így tudom a legegyszerűbben átadni, amit éreztem).

Öntudatlanul (vagy ösztönösen) lassítani és mélyíteni kezdtem a légzésemet és ettől a gömb mozgása is lelassult, megszelídült - mintha az irányításom alá került volna.
Amit tettem nem volt tudatos, de valahogy természetesnek éreztem, hogy ezt így kell csinálni.
Miután lelassult a gömb mozgása bennem, a mérete is csökkent, és egy langyos, kellemes bizsergés lett belőle. Aztán hullámokban szétterjedt a végtagjaim felé ez a zsibbadás, és mintha apró buborékok áradnának szét az összes sejtembe behatolva. Mintha egy tisztulási folyamaton ment volna át a testem minden apró része. Teljesen átmosott ez az energia.

Fokozatosan lecsendesedett bennem, és szétáradva elillant, de olyan érzés volt, mintha  minden felesleges kosztól megszabadultam volna, ami a belsőmben volt.

Aztán elaludtam.

Hetek múlva, amikor rákerestem neten, hogy mi is történhetett velem, akkor találtam egy lehetséges magyarázatként a Kundalini kígyóra. Régebben olvastam már róla, a tantrás élményemmel kapcsolatban, de a memóriám annyira "remek", hogy nem jegyeztem meg.

Azért is kerestem rá, mert éreztem, hogy nem múlt el bennem ez az energialövet nyomtalanul. Mintha jóval kevésbé intenzíven, de vissza-visszakapnám.
Apró hidegrázás formájában.
Szexuális vágyként - ami ugyan a gát környékéről indul, de egyre emelkedik felfelé a köldök, majd a gyomor magasságába...

Kezdtem összekötni ezeket a testi érzeteket, energiavillanásokat egy belső erő megtalálásával.

Mindig hajlottam a misztikum felé, de soha egyik irányba sem mentem el az ezotéria területén, mert csak azt fogadom el hitelesnek önmagam számára, amit én élek át. Nem kerestem soha gurukat, útmutatókat, de mindig úgy gondoltam, hogy létezik egy olyan, láthatatlan, de érezhető erő, amit a tudomány még nem tud megmagyarázni.

Azt hiszem, a tudomány nemsokára el fog jutni oda, hogy minden ember számára egyértelmű és érthető lesz ezeknek az erőknek a jelenléte.

Ezzel a netes naplómmal egyrészt magamnak szeretném eltenni az emlékeimet, másrészt azt szeretném bemutatni, hogy én hogyan fedeztem fel, hogyan szelídítettem meg a Kundalini kígyómat, ami számomra egy olyan belső gyógyító erő felfedezése, ami segít abban, hogy a mindennapjaimat energikusabban és éberebben éljem meg.

Nem lettem más ember, nem világosodtam meg, de felfedeztem magamban valamit, ami hozzásegít ahhoz, hogy mindig elérhető legyen számomra egy kimeríthetetlennek tűnő erőforrás.
Könnyedén energiát tudok meríteni önmagamból 5-10 perces meditációval.

Ebben a naplóban fogom leírni minden héten, hogy milyen leírásokat találtam, mit találtam hasznosnak, és milyen technikákra találtam rá én, hogy minél tudatosabban irányítani tudjam ez az erőt.

Miért be-gyo? :)

Mert egy belső kígyó (de nem lehet, ékezetet használni), és azért is, mert egy belső gyógyító erő.

Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, és örülök, ha Velem tartasz ezen az érdekes úton! :)

Nagyon szívesen olvasnék bárki személyes tapasztalatairól, véleményéről, várom a hozzászólásokat! :)