Nem szeretném elveszíteni, ha már újra rátaláltam. :)
Először abból indultam ki, hogy nem olyan régen, körül-belül másfél éve elkezdtem azt játszani, hogy az épp aktuálisan vágyott pasira gondolva, megpróbálok "kapcsolatot teremteni" vele. Ennek a gyakorlatnak az volt a lényege, hogy a vágyat, amit felé érzek megpróbálom kiterjeszteni az egész testemre (én általában törökülésben vagy fekve próbáltam), és ha már a testemben éreztem, akkor a lényemet próbáltam körbevonni ezzel az érzéssel - tekintve, hogy elég erős szexuális vágy volt, nem volt ez nehéz. :)
Aztán elképzeltem, hogy ez az energia, ami a testemet körbeveszi oszlopként felemelkedik és elindul a vágyott férfi felé a levegőben, az éterben. Nem volt nagy jelentősége annak, hogy valójában mi történik, annak sokkal inkább, hogy én úgy képzeltem, hogy kapcsolatot teremtek a másik személlyel ezen a lélekből áradó energianyalábon keresztül.
A bő egy hónappal ezelőtt élményem hatására, most is nagyon hasonló dolgot csinálok, legtöbbször a bal oldalamon fekve, kicsit összegömbölyödve.
Amikor elkezdtem a szexuális vágyat kerestem - ez egy elég egyértelműen előhozható energia, főként, ha van kire gondolni :) - , ehhez el kellett lazítanom a gátam tájékát (mint az intimtornánál a pihenős gyakorlat). Teljesen elengedtem a hüvely izmait, és a húgycső és a végbél nyílását is - ez eleinte egy kicsit fura érzés volt, azt hittem be fogok pisilni, de nem ! :)
 |
| Nem találtam egyértelmű leírást arra vonatkozólag, hogy a szexualitással az első vagy a második - alulról - csakra függ-e össze. Az én tapasztalatom a másodikhoz helyezné... :) |
Ha ez megvan, akkor feljebb emelem az energiát, ami ettől az elengedéstől bennem feléled, és akkor érzem a szexuális vágyat (egyre kevésbé vágyszerű, most, hogy már hetek óta figyelem, egyre inkább energiának tűnik).
Ezt az erős érzést egyre feljebb tolom, húzom, közben figyelem a légzésemet, néha kilégzésnél érzem jobban az energiaáramlást, néha a belégzés utáni szünetben...
Nagyon hasonló érzés az energiaáramlás ahhoz, mint amikor kirázza az ember a hideg.
Azt figyeltem meg, hogy ahogy haladok felfelé egyre feljebbről indul a hidegrázás. :)
Miközben felfelé halad az energia, nekem olyan érzésem van, mintha a csakrák magasságában kicsit nagyobb lendülettel kellene áthaladnia, néha megállva előtte, néha csak valahogy lentről jobban megindítva az energiát.
Majdnem kimaradt: a légzéssel kapcsolatban.
Az elején természetesen lelassul/lelassítom teljesen a légzésem, hogy a testem minden izma ellazuljon, és a szellemem is elcsituljon, nem csak a gondolatoktól kell megszabadulni, hanem az érzésektől is. Ki kell ürülni. Ez régebben, amíg csak "simán" próbáltam meditálni, nagyon nehezen ment, de most, hogy a begyóm miatt kell, valahogy könnyebb (bár elismerem, nem mindig).
Az egész begyózás alatt nem csak a számon lélegzem, hanem sokszor olyan érzés, mintha alulról a gátam felől áramoltatnám a légzést - én úgy hívom, hogy a puncimmal veszek levegőt. A puncilégzésnek szex közben is nagyon nagy szerepe van, érdemes megfigyelni és tudatosítani magunkban, mert irányítani lehet az orgazmusainkat, a vágyat... Nagyon érdekes élményt! :)
Visszatérve az energia felemelésére - én legalább két hétig mindig elakadtam a torkom tájékán, vagyis a torokcsakránál. Egyszer elhatároztam, hogy mindenképpen megpróbálom feljebb vinni, mert nem létezik, hogy ne tudjam megcsinálni. :)
Amikor a szívcsakrán halad át az energia az olyan felszabadító, hidegrázós élmény az egész testnek, hogy úgy éreztem, hogy ezt muszáj még feljebb is megtapasztalnom.
Minden csakrán való áthaladás után az egész testemen hullámozva halad egy bizsergés, mintha tisztítaná a sejteket. Nagyon klassz, és rendkívül energiadús érzés. Azt gondolom, ettől leszek tele a meditáció után energiával. :)
Na de, megint elkanyarodtam, vissza a torokcsakrához. :)
Amikor először sikerült (és ez az esetek felében most is így történik), mielőtt sikerült volna a torkomon is feljebb emelni az energiát, két-három ásításra éreztem ingert. Nem tudom még, hogy milyen összefüggés van, az ásítás és a torokcsakra között, de az időbeli egyezés miatt kizártam a véletlen lehetőségét. :)
A következő csakra a harmadik szemé, bevallom nekem ez e legnehezebb. Vagy a legkönnyebb, mert nem tudom, hogy hogy érek el a fejtető csakráig, ha azon nem megyek át... Tehát itt még vannak kérdések, mert a fejtető csakránál már éreztem a szétterülő és a koponya mentén visszahulló sűrű, apró cseppekben eső zivatar-szerű energiát.
Mostanában itt tartok - ezzel játszom minden reggel és este. Néha egy-egy alkalom kimarad, de ha fáradt vagyok (mostanában nem igazán éreztem ilyesmit), akkor akár napközben is szánok rá 10 percet. :)
Folytatom majd! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése