Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy lágyabb, finomabb, "éberebb" érintésre vagyok képes, amikor a belső energiámat is mozgósítva érintek. A párom nagyon nyitott erre az energiára, és az elmúlt hónapokban sokféle energiamozgatással játszottunk. Játéknak hívom, mert minden alkalom próbálkozás valami újjal, minden alkalommal valami más történik, valami mást érzünk, mint előtte. A kíváncsiságunk vezet, semmi másra nem támaszkodunk ezen az úton, mint arra, amit átélünk, amit tapasztalunk.
A kezemmel kezdődött minden... :)
Az érintés - amit éber érintésnek hívok, mert talán ez a kifejezés fedi leginkább azt, ami történik - tele van figyelemmel. Eleinte arra figyeltem, hogy én mit érzek a tenyeremmel, meg arra, hogy mit érzek közben belül. Emeltem az energiát a gyökércsakrától (az az gáttájéktól) felfelé a gerincem mentén - közben éreztem azt a kellemes, bizsergő érzést az egész testemben (a lábaim és a karjaim ilyenkor libabőrösek lettek). Volt olyan alkalom, amikor nem arra figyeltem, hogy én mit érzek a tenyeremmel, hanem arra, hogy a páromból mit érzek. Egész egyszerűen kezdődött: nagyon lassú simogatással a bőre a minden négyzetcentiméterét, sőt minden négyzetmilliméterét bejártam az ujjaimmal, nagyon odafigyelve, mindenre. Ahogy egyre többet "gyakoroltam", úgy lett egyre élesebb, kifinomultabb az érzékelésem. Néha azt éreztem, hogy bármennyire is lassan csúsztatom a kezem, mégis elakad néha... - ekkor engedtem egy belülről fakadó ötletnek, és elemeltem a bőréről a tenyeremet és pár centivel a teste felett simítottam lágyan a levegőt.
Egy lomi-lomi masszázsoktatótól tanultam, hogy minél lágyabb egy érintés, annál inkább a lelket érintjük.
De érdekes módon, valahogy a testen át kell eljutnunk odáig, hogy megérinthessük a lelket. Kedvesem beengedett...
Érezni lehet az önkéntelen visszajelzésein (lelassult légzés, remegések, ellazulás), ahogy a testétől távolodó kézmozdulataimra egyre erősebben reagál. Az első pár hónapban többször erős érzelmi reakciót is kiváltott egy-egy ilyen lélek- vagy aurasimogatás. Úgy éreztem, ez egyfajta tisztulási folyamat része. Elindult nála is valamiféle energiaáramlás - fokozatosan egyre több helyen, egyre feljebb érezte meg a saját begyóját is, de sokáig az én energiám kellett hozzá, hogy beinduljon benne is.
Három-négy hónap után észrevettem, hogy kifogytak az energiáim - ekkor már együtt laktunk, és mindennapossá váltak ezek az energia-játékok. Nem éreztem jól magam, vissza akartam térni az egyéni meditációhoz, mert az tavaly tavasszal sokkal inkább feltöltött, mint elvett. Éreztem, hogy valamit nem csinálok jól, és végül sikerült rájönnöm, hogy mi a gond, és merre vezet előre, a fejlődés felé az út, ahelyett, hogy visszafelé vágyakoznék az egyedüli begyózáshoz.
Meg kell tanulnom töltődni. Ezen az úton járok most, és már a közös begyózás közben is tudok töltődni - először a gyökércsakrán keresztül lentről, a fejtetőcsakrán keresztül pedig fentről éreztem a töltődést, mostanra már egész határozottan érzem, hogy a talpamon és a tenyeremen egy 8-10 centi átmérőjű körön keresztül is történik valami. (Ennél pontosabb leírást egyelőre nem tudok adni, mert még nem olvastam utána, hogy ez mi is lehet. :) )
Ami még történt velem/velünk ugyanennek a folyamatnak a részeként, az az, hogy nem csak az ujjaimmal, a tenyeremmel tanultam meg az "éber érintés"-t, hanem az egész bőrömmel. Az alkarommal, a hasammal, a lábammal... Nem könnyű a teljes bőrfelületemre kiterjeszteni az éberséget - talán úgy írható le legjobban, hogy egy nagyon koncentrált figyelem (ugye tudjuk még: a figyelem=energia), de nem egy pontra fókuszálva, hanem a másikhoz érő bőrfelület egésze a fókuszpont. Ahogy a természet tanítaná amikor fekszünk nyáron a napon, és ha ellazultan figyelünk, akkor szinte az összes napsugarat egyenként érezzük a bőrünkön, a lágy szellő pedig lágyan simítja végig a testünket, és mindenhol (bőrünk minden pontján) érezzük a hűvös érintést.
Szóval energia..., tenyér, bőr...
És a szex?
Mindent lehet jól és rosszul csinálni. :)
Ha nem megszokásból csinálja az ember, akkor szex közben rengeteg energiaáramlásra van lehetőség.
Kétféle véglet van a szexhez való hozzáállásban, és a kettő közti különbség a motivációból adódik. Az egyik ősi, evolúciós késztetés a szaporodásra - lényege a férfi orgazmusa és a gyermeknemzés.
A másik, érzésem szerint magasabb rendű ok a szeretkezésre, hogy a szex=kommunikáció. Nem csak a testek kommunikációja - bár valóban fizikai vonalon indul el a kapcsolódás -, hanem a test felett álló, mélyebb törvények szerint működő lelkek kommunikációja is. A szex, ha valóban figyelünk önmagunkra és a másikra, akkor lelki sérüléseket old fel, gyógyítani képes - és az egészséges lélek többre képes, mint a terheket cipelő.
Egyre mélyebben ellazulva, befelé figyelve - és paradox módon pont ettől teljesen kinyílva a másikra is - a szex nem más, mint páros meditáció.
Mindemellett, nehogy valaki azt higgye, hogy a a szeretkezés fennköltté válásától elveszti élvezeti értékét; ez a fajta szeretkezés kimondhatatlanul más, nagyobb élményt nyújt, mint amikor az egyik vagy mindkét fél kielégülése a cél.
Az érintés ébersége kiterjed a nemiszervekre, az az a vaginára és a falloszra. Ez élményben akkora különbséget ad, mintha azt próbálnám összehasonlítani, hogy látok egy fényképen egy csillagot, azzal, hogy éjjel kifekszem egy hegytetőn a földre, felnézek az égre, és látom, hogy tele van az egész égbolt csillagokkal.
Mindketten hasonlóan fogalmazzuk meg, bár némi különbség az anatómiai eltérésből adódik... :)
Ő azt mondja, csak a (hogy nekem ilyenkor mennyire hiányzik egy normális magyar szó a falloszra...), szóval ő csak a farkára figyel, hogy mit érez vele, a végén, a makkal, a közepén, a tövénél..., én pedig arra figyelek, hogy a hüvelyemben mit érzek. Olyan érzés, mintha ezzel az éberebb figyelemmel sokkal több érzékelő idegvégződés lenne bekapcsolva. Mintha az egész vaginám (erre sem ártana egy normális szó) sokkal-sokkal érzékenyebb lenne, mint régebben.
Mit nekem csikló ingerlés, meg g-pont, meg spriccelős orgazmus (bár nem olyan nagy hátrány, ha ezeket is megtapasztalja egy nő)..., sokkal kevésbé durva, sokkal kevésbé fizikai az érzés, amit átélek mostanában szeretkezés közben.
(Halkan megjegyzem, azért szoktuk keverni, vegyíteni a "hagyományos" szexszel is. :) )
A titok a figyelem. De nem túlgörcsölve, nem fárasztóan összpontosítva...
Sokkal inkább egy lágy, jól eső nyugalomban átadni magam a kíváncsi érdeklődésnek, lelassulni és kinyílni a jelenre minden érzékszervemmel.
Éberen figyelni, mi történik velem, bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése